Kedves Olvasók! Most nem garantálhatom, hogy jól fognak szórakozni.
Az elkövetkezendő percekben (és holnap) ugyanis az egyetemes galopp történelem egyik legfájóbb tragédiájáról lesz szó…de hát ezt Önök kérték.
Barbaro (Dynaformer-La Ville Rouge, 2003. április 29 – 2007. január 29)
A versenykarrier
A Mr & Mrs. Roy Jackson tenyésztette Barbaro a korábbi sikeres díjugratóhoz, a galopp trénerként még nem oly rutinos Michael Matz-hez kerül tréningbe.
Bemutatkozására Delaware Parkban kerül sor, 2005. október 4-én. A nyeregben, a talán nem oly ismert Jose Caraballo. 1600 méteren fölényesen győz a 2 éves mén. 8 hossz. Öt héttel később újra varázsol, de akkor már a Laurel Park nézőit kápráztatja. Ismét 8 hosszal nyer, és mögötte második az a Diabolical, aki később Grade versenyekben győz. Itt már 1700 méter volt a táv. Kétévesen, tehát két könnyű győzelemmel térhet, nagyon rövid pihenőre.
2006 első napján ugyanis már versenyez. Calder pályáján is magabiztosan nyeri futamát 1800 méterre. Ebben a Grade 3-as versenyben és innen mindig már a később Hall Of Fame elismerést elnyert Edgar Prado a nyeregben. Február negyedikén a Holy Bull Stakesben igen közel végez hozzá (3/4 hossz) Great Point, de Barbaro ismételten legyőzhetetlen. Gyep vagy homok oly mindegy számára.
Április elsején szintén küzdelemben nyeri a Florida Derbyt a Gulfstream Parkban és egy csapásra a Kentucky Derby első számú esélyeseként tekintenek rá. Nem csoda 5 futás 5 győzelem a neve mellett.
2006. május hatodikán végleg megdicsőül. Hat és fél hosszal, és a történelemben hatodik veretlen lóként nyeri a három évesek egyik leghíresebb futamát (úgy hogy Prado egyszer sem használta az ostort) pedig mamutmezőny, 20 ló a startgépben.
(Ez a győzelme látható az első képen)
Amerika egycsapásra felkapja. Ünnepelt sztár lesz belőle. A világ egyik leghíresebb viadalán az elmúlt hatvan évben egy ló sem győzött ekkora fölénnyel. A lapok arról kezdtek cikkezni, hogy Barbaro nemcsak az amerikai versenyeket nyerheti meg, de az angliai Epsomban és a francia Prix de l’Arc de Triomphe-on is indíthatják.
A baleset
A sorozat következő állomásán, a Baltimore-ban (2006. május 20-án) futott Preakness Stakesben azonban a megismételt start után Barbaro egyetlen rossz lépéssel 20 helyen törte csontjait a jobb hátsó lábában. Edgar Prado azonnal észlelte a bajt. Az egész világot bejárta az a fotó, ahol Prado szinte könyörögve kémleli, hol van már a segítség, és lova vállára borul. (A képet nem közölhetjük, de mindenütt fellelhető az interneten. Bernardini nyerte egyébként a versenyt.)
Más lovat azonnal elaltattak volna, de vele kivételt tettek. Az elaltatás nem kegyetlenség ilyen esetben, eltérően más állatoktól ugyanis a lovak nem tudnak életben maradni három lábon, mert a törött láb miatt szövődmények alakulhatnak ki (ahogy sajnos ki is alakultak). A sok millió dollárt érő telivér tulajdonosai abban bíztak, hogy Barbaro felépülve fedezőménként is sikeres lesz. 1971-ben Hoist The Flag nevű telivér Barbarohoz hasonló töréseket szenvedett és olyan műtétet végeztek rajta, ami akkor meglehetősen újszerű eljárásnak bizonyult. (Az említett telivér 1980-ig élt) Barbarot is hasonlóan kívánták kezelni. Dr. Dean Richardson-t rendelték ki mellé vezető állatorvosnak. Ő látható a képen.
A kezelés
A Pennsylvaniai Egyetem ultramodern állatkórházában műtétek sorozatát végezték rajta. A verseny után egy nappal Richardson összeillesztette a bokaízületet és csüd inakat, hogy stabilizálja a lábat és elég erőssé tegye ahhoz, hogy Barbaro rá tudjon állni. 5 órás volt a műtét, talán Richardson beavatkozásainak egyik legnehezebbike. A sebész csapat rozsdamentes acéllemezek beépítése után, 27 csavarral rögzítette a felaprózódott csontokat és ízületeket.
Richardson azon specialisták egyike volt, aki elsőként használta ezt a technológiát lovakon, melyet eredetileg emberek számára terveztek. A műtét jól sikerült. Ezután terápiás medencébe tették és egy óra múlva lassan magához tért Barbaro, ráállt a lábára és gyakorlatilag beügetett a boxába. Jól evett, tudta terheli a sérült lábát és tökéletes volt az operált végtag vérellátása is. Richardson azt mondta 50% az esély a túlélésre. Másnap reggel Barbaro figyelmét leginkább a kancák kötötték le, jól sétált, élénk volt. Gyógyulásának első hetében állapota bizakodásra adott okot.
2006 júliusának első hetében jöttek a komplikációk, amikor is mindkét hátsó lábával probléma adódott. A versenylovak vékony lábai ugyanis nagyon kényesek. Az egyenetlen súlyelosztástól előbb a mén bal hátsó sértetlen lábán tályog keletkezett, majd heves patairha gyulladás (laminitis) alakult ki nála. Ez gyakori betegség olyan lovaknál, melyek huzamosabb ideig áthelyezik teljes testsúlyukat egy lábukra, hogy ezáltal tehermentesítsék a fájós lábat. (Mely Barbaro esetében a Preakness során eltört jobb láb volt). Bal hátsó patairhájának rétege 80%-ban eltűnt. A megmaradt 20%-a még élő szövet volt ugyan, de nem lehetett tudni milyen mértékben tud visszanőni, regenerálódni a pata. Mindkét hátsó lábára speciális cipőket kapott, fájdalomcsillapítókon élt, és néha felkötötték csörlővel, hogy tehermentesítsék lábait néhány órára. A kórház előtt egyre nagyobb tömeget regisztráltak. Közülük legtöbben a körmüket rágták és imádkoztak.
Folytatjuk!
Képek: Baltimore Sun, AP
(Mivel ebben az írásban több orvosi szakkifejezés szerepel, és én biztosra szerettem volna menni, így ezeket (a kezelésről szóló) részeket betallóztam (bemásoltam) más (sok-sok, főként amerikai) forrásokból és még a fordítást is ellenőriztettem, hogy még véletlenül se írjak valamit helytelenül. – sa.)
